Bevezető:

Álljunk meg egy szóra! Illetve kettőre!

Egy kis érdekesség a miről? Ha a bolygódugattyús motor nevének hallatán felhúzod a szemöldököd, nem csodálkozunk. Persze a témát ismerősnek ez csemege, és kapásból rávágja, hogy miről beszélünk, de azért akadnak olyanok, akiknek ez egy új dolog.

Hogy miért? Talán azért, mert így, ebben a formában kevesebb alkalommal hivatkoznak a dologra, pedig a megoldás szép múlttal büszkélkedhet, még akkor is, ha a jelene lehetne rózsásabb.

Más a helyzet, ha címszereplőnket közismertebb nevén szólítjuk meg, és azzal fokozzuk az érdeklődést, hogy mostani cikkünkben bemutatjuk...

... a Wankel-motort.

Ugye, hogy így már mindjárt más?

Fél évszázadosnál is idősebb a darab

Aki látott már Wankel-motort szépen megtisztítva, szűzies önmagában pihenni, az jólesően konstatálhatja a szerkezet eleganciáját és egyszerű, de nagyszerű működését.

A forgótárcsás elven működő motort egy német mérnök, bizonyos Felix Wankel álmodta formába, aki korábban (még a második világháború évei alatt) még a német légierő munkatársaként serénykedett, mígnem 1945-ben a franciák fogságába került.

Wankel feltaláló volt, nem mérnök, de a szövetségeseket ez nem érdekelte: munkáit lefoglalták, és megtiltották, hogy folytassa kísérleteit. 1951-ben végül megalapíthatta Götze AG nevű cégét, amelynek újdonsült kutatóállomása a saját lakása lett.

Azt hihetnénk, hogy ez nem így nem lehet egy sikersztori kezdete, pedig Wankel mert nagyot álmodni.

Főhősünk ugyanis itt látott neki annak, hogy megvalósítsa legkülönfélébb terveit, ami még akkor is igaz, ha a forgódugattyús motort végül az NSU Motorenwerke AG-nél fejlesztették ki, és a munka utolsó fázisában Wankel már nem vett rész.

A prototípus, a DKM 54 egy 21 lóerős gép volt, és egy Dieter Paschke nevéhez fűződik az összeszerelése. Wankel később azt mondta, hogy Paschke igáslovat csinált a versenylovából.

Valljuk be őszintén, ez ugyanúgy lehet dicséret, mint kedves szitkozódás...

Fejlesztési nehézségek? Akadnak!

A forgótárcsás motort először babérkoszorúk fogadták, de aztán kiderült, hogy a motor sorozatgyártásához még egy sor fejlesztési nehézséget kellene megoldani. Nem véletlen, hogy a megoldással addig még kacérkodó márkák ezután elveszítették az érdeklődésüket.

Az NSU-nál végül megoldották a tömítéssel és megbízhatatlansággal kapcsolatos problémákat, de a végeredmény hiába nyűgözte le a szakmát, továbbra sem tolongtak a gyártók a kapuban, hogy megvásárolhassák a licenszet.

Járt utat a járatlanért, ugyebár, nem szívesen cserél le az ember, főképp, ha a sok-sok milliós bizniszről beszélünk.

A kevés kivételt végül a Mazda és annak akkori vezetője, Macuda Cunedzsi jelentette, aki 1959-ben kapta fel a fejét az érdekes megoldás hallatán. Az NSU először nem akart licenszjogot adni a japánoknak (ejnye, ejnye!), de Macuda olyan kitartó volt, hogy végül 1961-ben megszerezte, amit akart, és elérte, hogy a Mazda Wankel-motorral hajtott autókat gyártson.

Ugyebár, innentől beszélünk igazán történelemről. Legalábbis olyan történelemről, ami velünk láthatóan él, például az RX-8-as képében.

De miért olyan különleges ez a megoldás?

Más ez a motor, mint a többi

A Wankel-motor azért számított forradalminak, mert nincs (és nem volt) benne hagyományos értelemben vett henger, dugattyú, sőt szelepek sem.

Ilyen szempontból nem hasonlított az akkortájt is széles körben használt Otto-motorhoz. Bár mind a ketten belső égésű motorok, mégis gyökeresen más elvek alapján működnek.

Az Otto-motorról vagy a másik népszerű meghajtásról, a dízelmotorról már mi is írtunk korábban[1], és kihangsúlyoztuk, hogy ezek hengerekből, dugattyúból vagy épp főtengelyből, kiegyenlítő-tömegekből, vezérműből, illetve szelepekből állnak. Sok más mellett!

A gépjárművek többségében ma már korszerű, négyütemű Otto-motor (más néven benzinmotor) vagy dízelmotor dolgozik, amely a szívás, az azt követő sűrítés, valamint az égés és a kipufogás négyes rendszerében éri el a kívánt eredményt, akár egy saját farkába harapó kígyó, elviekben a végtelenségig.

„Szív, sűrít, bent tart, kipufog…”

Megbízható, bizonyított, jó lesz ez így!

A megfelelően vezérelt motor jól zárt hengerei valójában az égésterek, ahol egy-egy dugattyú dolgozik sok más alkatrész (így például a szelepek) segítségével. Leegyszerűsítve: a hengerekben mozgó dugattyúk ütemeinek köszönhetően a hőből mechanikai munka lesz, ami aztán meghajtja az adott gépjármű kerekeit.

A bolygódugattyús motor csodálatos világa

Majd’ 150 éves múltjukhoz képest az ifjonc Wankel-motor még fiatalnak számít, de működését elvi síkon már régóta ismerték. Ennek ellenére csak Felix Wankel, valamint az NSU (és Dieter Paschke) tudta megépíteni az első prototípust.

Maga a módszer pedig így néz ki:

·      Adott egy motorház, amely belül lekerített. Nem henger, de a cél ugyanaz: teret biztosít az égésnek.

·      Főtengely helyett egy excentrikus tengelyt találunk a motorban, amely

·      egy belső fogazású fogaskerékhez kapcsolódik (ez a forgódugattyú, amelyet egy egyenlő oldalú, de oldalainál domború háromszöghöz hasonlíthatunk).

·      Az elhelyezés miatt a forgódugattyú vagy forgótárcsa - leegyszerűsítve - körbe forog (valójában egy bonyolultabb pályán), amelynek lényege, hogy a dugattyú a leírt mozgás mindegyik pillanatában érintse a ház belső falát.

A végeredmény? Három, mindig elkülönülő égéstér, amelynek köszönhetően megvalósul a három ütem, vagyis a sűrítés, égés és kipufogás.

A Wankel-motor éppen ezért nem a hagyományos belső égésű motorokhoz hasonlóan (a dugattyúk le-fel történő mozgásával) dolgozik, hanem forog.

A megoldás előnye épp az, hogy a motorral komoly teljesítmény érhető el kis lökettérfogattal, feltöltés nélkül. Hátránya viszont az, hogy működése a többi motornál tapasztalthoz képes nagyobb üzemanyag- és olajfogyasztást eredményez.

A Mazda imádta

Ahogy azt fentebb is írtuk, a Mazda az 1960-as évek elején megszerezte a licenszjogot, és boldogan látott hozzá az első, Wankel-motorral meghajtott gépjármű megépítéséhez.

A japánok az egyetlenek, akik ma is használják ezt a koncepciót, és a Mazda abban látja a Wankel-motor előnyét, hogy az kis mérete és magas fordulatszáma miatt ideális a sportkocsikhoz.

Az első szériagyártású csodagép az 1967 és 1972 között futott Mazda 110 S Cosmo Sport volt, amit egy kéttárcsás, 110 lóerőre képes motor hajtott. A később piacra dobott és népszerű RX-család még ennél is tovább jutott, sőt, komoly rajongói bázist szerzett a japán autógyártónak és a modellcsaládnak.

A Mazda által gyártott Wankel-motorok széles spektrumot ölelnek fel, és ebből is látszik, hogy a japán márka milyen sokat foglalkozott azzal, hogy a motor – annak hátrányai ellenére is – működőképes konstrukció legyen, ezért igencsak szomorúan hatott a hír négy éve, hogy leállították az RX-8 gyártását.

Tény és való, hogy a megoldás olajfaló és benzinzabáló volt, de a Mazda cirka 50 évig nem tágított, mígnem 2012-ben végül ők is feladták a küzdelmet az elemekkel.

Valószínűleg ebben komoly szerepe volt annak, hogy a japánoknak fontos lett autóik fogyasztásának csökkentése; a tervek szerint harmadával akarták ezt megvágni, ami ugyebár a Wankel esetében nem egy egyszerű mulatság. Nem mellékesen ezt a cél anélkül akarták elérni, hogy a vezetési élmény sérülne, és a háttérben saját hibridfejlesztés volt.

A Wankel-motor a Mazda hatékonyságnövelő programjának, a Skyactiv-nak lett végül áldozata, és a japánok a nagyobb cél érdekében beáldozták egyik jelképüket.

Bár a húsba vágó hír bejelentésénél is kihangsúlyozták, hogy a bolygódugattyús motorról semmi esetre sem mondanak le.

Jön az új Wankel?

A rossz hír után sokan felvonták a szemöldöküket, hogy a japánok mégis visszatáncolnának a parkettára.

Hogy mivel? Szűk egy éve jelentette be a Mazda, hogy 2017-ben jön az új Wankel-motoros RX-7-es, ami egy "haldokló" megoldástól szép teljesítmény. Az alapot a 2015-ös Tokiói Autószalonon leleplezett koncepció, az RX-Vision Concept biztosította, ami rendkívül szép látványt nyújtott akkoriban is, de a lényeg jelen esetben nem a külső, hanem ami a motorháztető alatt lesz majd.

A meghajtás ugyanis egy újgenerációs, Skyactiv-R Wankel-motor lesz, vagyis a japán gyártó betartotta a szavát, és nem mondott le a megoldásról.

Reméljük, az ezzel kapcsolatos hírek igaznak bizonyulnak majd, vagyis a Mazda sikeresen kijavította a Wankel-motor hibáit, a túlzott üzemanyag- és olajfogyasztást, valamint a nyomatékszegénységet és a megbízhatatlanságot.

Az új RX-7-es hivatalosan a 2017-es Tokiói Autószalonon mutatkozik majd be, vagyis pont 50 évvel a Cosmo után. A japán márka nem is találhatott volna ennél jobb időpontot a premierre.

A Wankel-motor ítélete

Érdemes ilyen esetekben ránézni a különböző fórumokra, hogy mit is írnak a Wankel-motorról az azzal furikázók. Merthogy szép az, amit leír a brosúrákban a gyártó, de az ördög a felhasználói részletekben rejlik.

A Népítéletnél keresve sem találhatunk jobb platformot arra, hogy koncentráltan, egy helyről szedjük össze a véleményeket.

Kezdjük a negatívumokkal:

·      „400 darab itthon eladott autóból csak egy ment motorcsere nélkül 100 ezer kilométert... A második motorcsere már nem garanciális.. Fogyasztás túl sok, hidegindítási típushiba…”

·      „Egyszer benzinkúton beadta az unalmast. Nem indult. Az önindító meg sem moccant. A szervizek semmit sem találtak…”

·      „A motor nem bírta 7500 és felette…”

·      „Hibalista: komplett motor. Szerettem a kocsit, de sajnos egy új motort kellett volna vennem.”

·      „A fogyasztása nem öröm… A maximális egy nagy rohanás kapcsán: 18-20 liter.”

Aztán a pozitívumok:

·      „A menettulajdonságai kitűnők, csak hajtani kell.„

·      „Nekem eddig teljesen megbízhatóan működött az autó, semmi lényeges gondom nem volt vele.”

·      „Ez az autó az álmom megtestesítője. Tökéletesen azt nyújtja, amire szükségem van. Az emberek többsége csak a rosszat hallja a Wankel-motorról, hisz azok az emberek terjesztik ezt, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan kell ezt az autót karbantartani és ezt nem hajlandóak még önmaguknak sem bevallani. Ezt az autót szeretni kell! Olajra, vízre gyakran rá kell nézni. Az olajt ennie kell, hogy működhessen. Ez nem lehet ok arra, hogy szidják az autót. Inkább az elgondolkoztató, hogy a dugósok eszik az olajt.”

Megítélése tehát nagyon felhasználófüggő. De talán épp ez adja meg a varázsát, hisz világunkban nem létezhet tökéletes dolog.