Bevezető:

A korrózió a gépjárművek egyik legnagyobb ellensége; sajnos, nincs egyedül a listán, de kétségkívül előkelő helyet foglal el az autónkra leselkedő problémák között.

Nevezhetjük csendes gyilkosnak is, mert az esetek többségében észrevétlenül dolgozik, és nem csinál látványos tüneteket. Egy idő pedig hiába figyelünk fel a bajra, akkor már korlátozottak a lehetőségeink, és legfeljebb annyit tehetünk, mint amikor süllyedő ladikban állunk: több vizet kell kilapátolnunk, mint amennyi befolyik.

A korrózió éppen ezért olyan, mint a fogak esetében a fogkő. Ősellenség, ami metaforája az idő vasfogának, plusz nem mellékesen pillanatok alatt megbuktathat minket egy műszaki vizsgán.

A rozsda kíméletlen, és bár vannak hatékony módszerek, mégis nehéz ellene védekezni. Egy ideális világban persze ez is csettintésre történne, de a cikk végén látni fogjuk: sajnos egy tökéletlen univerzumban élünk, ahol még az is előfordulhat, hogy egy idő után már csak a drótkefékhez és a rozsdagyilkosokhoz nyúlhatunk.

Ismerd meg az ősellenséget: a rozsda

A korrózió valójában egy kémiai folyamat, amelyet többféleképpen is definiálhatunk, de számunkra igazán csak a végeredmény lényeges: hatására az adott anyag vagy szövet tönkremegy, és ebben a folyamatban nincs helye a könyörületnek.

Bár mi most a fém korróziójáról fogunk beszélni, azért ne feledjük, hogy a kifejezést használja például az orvostudomány és a geológia is. Mégis, a korrózió kapcsán legtöbbször a fémek felületének roncsolódására és rozsdásodására asszociálunk, főleg, ha autókról van szó.

A téma pedig nem túl vidám, hiszen a szerkezeti anyag és a környezet között lejátszódó reakciónak egyenes és szomorú következménye, hogy

·      leromlik a szerkezeti anyag tulajdonsága és esztétikuma,

·      az eszközök egy idő után már nem tudják ellátni eredeti funkciójukat,

·      valamint megnő az üzemzavarok kockázata (és leromlik az üzembiztonság).

Költségei pedig vannak bőséggel:

·      Közvetlen korróziós kárnak nevezzük azokat a kiadásokat, amiket a védekezésre és a tönkrement szerkezetek pótlására költünk.

·      A közvetett korróziós kár alá pedig az üzemeltetési veszteség és a környezetszennyezés tartozik.

A rozsda kíméletlen beleharap a padlólemezbe, az alvázba, a kipufogórendszerbe, a sárvédőbe vagy épp kerékjárati ívekbe, szóval nem olyan problémáról van szó, amit érdemes elbagatellizálni.

Mi okozza?

A probléma hátterében az áll, hogy bizonyos környezeti elemek hatására az érintett (fém)felület roncsolódni kezd. A kicsit tapasztaltabbak azt is tudják, hogy a fémeknél ezek a bizonyos környezeti elemek a levegő oxigénjei és a levegőben található vízpára.

A kémiai és elektrokémiai változások a fémek belseje felé haladnak, és egy idő után teljesen tönkreteszik az abból készült eszközöket/tárgyakat.

Bár egy felületes külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy minden eset hasonló, valójában megkülönböztetünk egyenletes, bemaródásos, szövetszerkezeti, repedéses, berágódásos és réteges korróziót.

Jegyezzük fel, hogy bár minket leginkább a rozsda (vagyis a fémek oxidációja) foglalkoztat, de az csak egyike az ilyen folyamatoknak.

Gépjárművek esetében ráadásul nemcsak a karosszériára, hanem mindegyik fémből készült alkatrészre veszélyt jelent a rozsdásodás.

Hogyan védekezhetünk a korrózió ellen?

Röviden? Lássuk:

·      aktív korrózióvédelemmel,

·      passzív korrózióvédelemmel,

·      teljesen korrózióálló szerkezeti anyagok használatával (konstrukciós védelem, és itt lép be a képbe a megfelelő tervezés és gyártás),

·      a fentiek együttes alkalmazásával (nevezzük komplex védelemnek),

·      valamint egy kis odafigyeléssel (erről bővebben később).

Ha már felhoztuk fentebb a fogakat és a fogkövet, akkor mondjuk el, hogy a korrózió esetében is a megelőzést tartjuk a legjobb módszernek, majd jöhet a tervezés/gyártás a megfelelő szerkezeti anyagokkal, ezt követően pedig az aktív és a passzív korrózióvédelem.

Természetesen az volna az ideális, ha már a gyártás során alapból rozsdamentes anyagokat használnánk, megelőzve a későbbi esetleges problémákat. Más kérdés, hogy melyik az az anyag, ami nemcsak megfelel ennek a követelménynek, de még gazdasági szempontból is megéri azt alkalmazni.

Lássuk be, a rozsdamentes anyagok használata költséges, ezért nem minden esetben kifizetődő. Marad tehát az aktív és a passzív korrózióvédelem, valamint azok keverése.

Aktív korrózióvédelem

Az aktív védelem arról szól, hogy megfelelő anyagokat használunk a gyártás során (nemesacél-ötvözeteket, amik ellenállóbbak, de még nem teljesen rozsdamentesek), valamint olyan fémmel védjük a használt szerkezeti anyagot, amely reakcióképesebb.

Az okos anyaghasználat mellett még beszélhetünk

·      korrozív anyagok alkalmazásáról

·      és a reakciófeltételek módosításáról.

Előbbire példa az, amikor eltávolítják a levegő nedvességtartalmát, utóbbira pedig az, amikor a motorolaj hőmérsékletének növelésével elérjük, hogy az abban található víz eltávozzon.

Az aktív korrózióvédelem segítségével hatékonyan előzhető meg az elektrokémiai korrózió.

Passzív korrózióvédelem

Avagy a védőbevonatok segítségével történő állagmegóvás.

Passzív védelemnek nevezzük azt, amikor a fémből készült eszköz felületén olyan bevonatot hozunk létre, amely képes meggátolni a rozsdásodást. Ez a felületkezelés általában konzerválórétegekkel, illetve fémes és nemfémes (vagy szerves és szervetlen) bevonatokkal történik.

A fémes bevonatok közé tartozik:

·      a tűzi horgonyzás (avagy tűzi fémbevonás, amikor az alkatrészt horganyfürdőbe merítik),

·      a fémszórás,

·      a termodiffúziós felületi ötvözés,

·      valamint a galvanizálás.

A nemfémes bevonatokhoz pedig a következőket sorolhatjuk:

·      foszfátozás (vizes foszfátoldatba történő mártás),

·      kromátozás,

·      tűzi zománcozás,

·      eloxálás (alumíniumfelület elektronikus módon történő oxidálása egy védőréteg létrehozása érdekében),

·      valamint ide tartoznak a műanyagból készült bevonatokat.

És hogy mi a helyzet a szerves bevonatokkal? Ide sorolhatjuk

·      a szerves bázisú festéket,

·      a vizes bázisú festéket

·      és az átmeneti korrózióvédő anyagokat (például olajok, zsírok, viaszok.

A konzerválóeljárásokhoz tartozik a zsírbevonat használata, amelynek során a kisebb igénybevételnek kitett acélalkatrészeknél savmentes olaj- vagy zsírréteget alkalmaznak.

Előszeretettel alkalmazzák még az aktív és a passzív kombinációját, hogy növeljék a korrózióvédelem hatékonyságát.

Hasznos tanácsok

Sokszor elmondtuk már, elmondjuk hát újra, hogy az autóápolás nemcsak a megfelelő esztétikum megőrzése miatt fontos, és lám, ezt most újra be tudjuk bizonyítani.

Merthogy a rendszeres takarítással és ápolással a korrózió ellen is védekezhetünk, és erre nemcsak nyáron kell időt áldoznunk, hanem télen is. Sőt, a hideg (fagyos) időkben még inkább.

De menjünk szépen sorban!

A közlekedés során autónkra rengeteg szennyeződés rakódik le, télen például a sár és kösz mellett számolni kell a hólével, a latyakkal és a sós olvadékkal, amelyek nemcsak rondák, de károsak is, hiszen behatolnak az apró résekbe, illesztésekbe. Ott pedig aztán elindítják a folyamatot, ami a rozsdásodáshoz vezet.

A rendszeres tisztítás tehát nem csupán azért fontos, hogy szép legyen az autó, hanem azért is, hogy megfelelően védhessük a karosszériát és más, fémből készült alkatrészeket. A mosás gyakorisága nagyban függ attól, hogy mennyit közlekedünk: 2-3 hetente ideális azért elnézni egy autómosóba, ahol letakarítják az alvázra és kerékjáratokra rakódott szennyeződéseket.

De mi a helyzet akkor, ha a rozsda már eszi az autót?

Nem teherviselő alkatrészek esetében megcsinálhatjuk azt is, hogy a rozsda nagyobb részét drótkefével eltávolítjuk, majd a letisztított felületre rozsdagyilkost viszünk fel. Hogy mi ez? Olyan ecsettel felvihető vízbázisú anyag, amely megállítja a korróziót.

Súlyosabb esetben pedig marad a csere, amivel megfelelő új alkatrész kerülhet a rozsdás régi helyére. Ugye te is érzed, hogy egy komolyabb karosszériaelem esetében egy olyan kiadás, amit odafigyeléssel akár meg is előzhettél volna?

 A gépjárművek fényezése

"Miért kerül egy autófestés több százezer forintba?"

Az internet legmélyebb bugyraiba történő leereszkedéskor az ember bőven találkozik érdekes kérdésekkel, és a fentebbi egyike volt azoknak, aminél mi is kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen válaszok érkeznek.

Merthogy az említett dilemmára egy népszerű (kérdezős-felelős) fórumban találtunk rá, ahol névvel vagy név nélkül rengeteg választ szoktak adni a felhasználók. Aztán a kevésbé járatos kérdező döntse el, hogy melyik volt ezek közül a legjobb, leghasznosabb visszajelzés.

Minket viszont most nem is maga a felvetés foglalkoztat, sokkal inkább az, ami mögötte van. A mögöttes tartalom.

Miért olyan fontos a fényezés? Mi a fontosabb az esetében: az esztétikum vagy a praktikum? Vagy épp az, hogy elrejtsük a régi sérüléseket?

No, lássuk...

A fényezésről, nemcsak kezdőknek

A fényezés - nagyon leegyszerűsítve - a gépjárművek karosszériájának festékbevonata, ami az alkalmazott színnek köszönhetően meghatározza az autó külsejét.

Az exteriőrt bevonó rétegezés azonban (nemcsak) az esztétikum miatt fontos, hiszen az a külső hatások ellen igyekszik védeni az autót, legyen az akár szennyeződés vagy kavicsfelverődés.

A fényezés akkor tudja hatékonyan ellátni a feladatát, ha szakszerűen viszik fel az autóra, azaz kellően tömör és összefüggő, valamint fényálló, rugalmas és kemény lesz a munka befejeztével. Vagyis még véletlenül sem csak akkor van szó, hogy az összeszerelés végén a személyzet sebtében ráborít egy vödör festéket a késztermékre.

Ugyanolyan protokollról beszélhetünk, mint sok más munkafolyamat esetben, és ha ezeket nem tartják be, akkor annak komoly következményei lesznek.

Csakis így biztosítható a megfelelő végeredmény, amelytől azt is elvárjuk, hogy könnyű legyen tisztítani és ápolni, valamint hogy ne csak védje autónkat, de csinosítsa is.

Ha ez utóbbival baj van, akkor az autótulajdonos máris elgondolkodik azon, hogy újrafényezteti kocsiját, lehetőleg olyan színre és stílusra, ami már elfogadható.

A festéket amúgy többféleképpen is fel lehet vinni, de ma már ecset helyett legtöbbször szórási eljárásokat használnak a szakik. A gyártósoron elektrosztatikus feltöltéses festékszórással és mártással dolgoznak, a fényező műhelyekben viszont szórópisztolyokat már alkalmaznak, hiszen itt nem sorozatgyártásról van szó.

Természetesen az ecset is előkerül néha (apróbb pontok esetében), de annak egyre kisebb szerep jut a munkában.

Mikor beszélhetünk jó fényezésről?

A fényezéshez a következő alapanyagokat használják:

·      alapozófesték (amely biztosítja a jól tapadó alapréteget),

·      gittelőmassza (vagy kitt, amivel az egyenetlenségeket szüntetik meg),

·      festék (amely rétegképző anyagokból és pigmentekből áll),

·      nitrolakkok.

Természetesen van különbség egy új autó festése és egy használt javítása (átfestése) között, de ezek magyarázását egy kicsit későbbre toljuk. Addig inkább fokozunk egy kicsit.

Merthogy mitől is lesz jó egy fényezés? Fontos a jó előkészítés, a megfelelő szakember, valamint a jó festék és a munkára ráfordított idő. Vedd ki bármelyiket is ebből a képletből, és ugrott a minőségi munka.

A szerencsefaktorra nem nagyon lehet itt építeni, és a jó lakatosmunkának ugyanolyan fontos szerepe van, mint a tényleges fényezésnek vagy az alapanyag minőségének.

A végeredményt pedig meghatározza a fényezés vastagsága is, amely

·      az olcsóbb autóknál 60-8 mikron,

·      az átlagosnál 100-140 mikron,

·      a prémiumautóknál 140-180 mikron.

Miért olyan drága a fényezés?

Egyáltalán: drága?

Hétköznapi magyar mértékkel mérve igen, merthogy valóban több százezer forintról beszélünk, és nem csak a festékért, hanem magáért a munkadíjért is vastagon fizetnünk kell.

Ne legyenek illúziónk, a festék se csak egy húszas, mert 100-200 ezer forinttól mehetünk még feljebb is, ha valóban minőségi anyagokat akarunk használni speciális igényekkel, óhajokkal, sóhajokkal.

És erre rakódik rá a szakik által elvégzett munka díja, ami olcsóbb festéknél tényleg lehet több, mint maga az anyagköltség, de úgy önmagában szemlélve sem épp apróság.

Tegyük hozzá, joggal, hiszen egy új fényezéssel sok munka van, vagyis nem csak a szaktudást fizetjük meg, hanem az időráfordítást is. Egyiket se sajnáljuk, ezek ugyanis létfontosságúak a minőségi végeredmény szempontjából.

Így készül a fényezés

Az új járművek gyári fényezése némileg eltér attól, amit a fényező műhelyekben látunk, hiszen itt

·      az előkezelés (karosszériatisztítás) után jön

·      a foszfátozás (foszfátoldatba mártás),

·      majd az alapozás,

·      illetve a töltőréteg és a fedőfestés felvitele. A töltőréteg az alapozás egyenetlenségeit simítja el, a szórással felvitt fedőfestés pedig kialakítják a réteget, majd beégetik a lakkot.

Sorozatgyártás esetében amúgy a gyártók megadják a színkódokat, hogy később javítani lehessen a különböző sérüléseket, de az eredetileg megálmodott színtől van, hogy a gyártók később eltérnek. Ilyenkor jön a bosszankodás, mert az autóját javítani szándékozó tulajdonost kellemetlen meglepetés éri.

A fényező műhelyekben a következő munkafolyamatokra kell készülni:

1. Az alapos állapotfelmérés után jöhet a tehermentesítés, amelynek során minden olyan elemet eltávolítanak, ami akadályozhatja a festést. Díszléc, kilincs, lökhárító, ablak, lámpa, szellőző oldalra, marad a szűz karosszéria.

2. A második lépés az előkészítés (alapozás), ami magában foglalja a csiszolást és az alapozást. Amennyiben szükséges (például sérülés után) a lakatos újrakreálja az eredeti íveket és gittel (kittel) tölti fel a hiányos pillanatokat. 

Már ez a pillanat is perdöntő lehet, hiszen egy kontármunka a tényleges fényezésre is kihatással van, ami így nem érheti el az elvárt minőséget. Jó alapozás nélkül a fényezés pár év alatt tönkremegy.

3. Harmadik lépésként jön maga a fényezés, ami akkor tud igazán szép lenni, ha egy speciális helyiségben, az úgynevezett fényezőkamrában történik meg, hogy ne okozzanak problémát a levegőben megtalálható szennyeződések. A fényezés során a festéket több rétegben viszik fel az autóra egy szórópisztoly segítségével.

4. Utolsó előtti lépés: a lakkozás.

5. A tényleges utolsó lépés pedig a szárítás. Ezt követően az autó ismét összeszerelhető, majd néhány napos pihentetés után már használható is.

Sok időt és megfelelő szaktudást igénylő munkáról beszélünk, és nem véletlen, hogy az autófényezőket művészeknek tartják. Ők ugyanolyan kényesek a megfelelő eszköz használatára, mint sok már alkotó, egy szórópisztolynak például tartós, egyenletes és stabil szórásképet kell biztosítani, hogy vállalható munka szülessen.

Festékekről, színekről

Bizony-bizony, valakit nem a külső hatások elleni védelem miatt izgat a fényezés, hanem azért, mert a megfelelő színekkel végre elérhető a kívánt összkép. Fényes, matt, metálos, csillogó, rikító, és még sorolhatnánk.

A megfelelő szín kikeverése amúgy ebben az esetben is fontos, és köztudott, hogy a gyári színeket előállítani nem olyan egyszerű. Erre javító szándékú fényezésnél van szükség, ha viszont teljesen át akarjuk alakítani az autót, akkor kedvünkre kiválaszthatjuk, milyen végeredményt látnánk szívesen magunk körül, vezetés közben.

Épp a napokban jött szembe a vezess.hu-n ez a cikk, amely egy igencsak borzasztó, zöld színű használt BMW-t mutatott be, amit a tulajdonosok büszkén kínáltak eladásra. Erre mondjuk, hogy ha valakinek ez tetszik, hát ilyet is lehet, de azért kíváncsiak vagyunk, sikerült-e a kicsikét végül eladni.

A kikevert színeket kisebb felületek esetén kézzel is fel lehet vinni, de jobb a szakikban és imádott festékszórójukban bízni.

A felhasznált festékek és a kívánt végeredmény pedig a következők lehetnek:

·      Akril. Olcsó, viszont színtartóssága lehetne jobb is. A régi egykomponensű helyett ma már kétkomponensűt használnak.

·      Metál. A jól ismert hatásért a festékhez adott finomra darált alumíniumszemcsék felelnek. Az egykomponensű festékre általában kétkomponensű lakk kerül.

·      A gyöngyház-hatású fényezés, amely a bázisfestékben lévő, kagylóból készült gyöngyházpigmentnek köszönhetően éri el a kívánt végeredményt.