Álomszerűen hangzik: akár 7 év garancia. 84 hónapnyi gondtalannak tűnő autóhasználat. Az ember bemegy a kereskedésbe, és a kocsival együtt az óhajtott védőhálót is megkapja. Aztán 7 évig semmi aggódás, csak az élet napos oldala.
Legalábbis így tűnik. De ne rohanjunk ennyire előre!
A fogyasztók kegyeiért versengő márkák eltérő, de első blikkre rendkívül ígéretesnek tűnő vállalásokat tesznek a garanciát és a szavatosságot illetően. Nagy általánosságban néhány évről beszélünk (általában 3-4 évről), de a dél-koreaiak egészen elképesztők ezen a téren, a fent említett 7 évet például az egyre nagyobbra törő és mind nagyobbat álmodó Kia kínálja, amivel igazi bajnok ebben a kategóriában.
Nem mellékesen a franciáknál is megjelent az 5 éves vállalás, talán épp azért, hogy valamivel maguk mellé tudják csábítani a megbízhatóbb (például német) autókat választó vásárlókat.
Hogy az összkép megfelelő legyen, nézzük meg, mi a helyzet a többiek háza táján:
· a Mazda és a Toyota 3 évet vagy 100 ezer kilométert,
· a Volkswagen és a Skoda (kilométer)korlátozás nélküli 2 évet,
· a Hyundai ellenben már 5 évet ajánl (szintén korlátozás nélkül).
Természetesen van lehetőség a garancia kiterjesztésére (a németek autóknál általában plusz 2 évre), és ez csak az általános része a dolognak, hiszen más és más időszak vonatkozik a fényezésre vagy akár az átrozsdásodásra.
A lényegen ez persze nem változtat, és az első kérdés ilyenkor a következő:
Most sokan meg fognak lepődni, de maga a garancia semmitől, merthogy ez a fogalom jogilag (!) nem létezik, lévén a jogszabályok a jótállást és a szavatosságot használják, és mind a kettőt a polgári törvénykönyv szabályozza.
A két fogalmat persze nem szabad összekeverni, de a köznyelvben nyugodtan használhatjuk a garancia kifejezést, csak nem árt, ha az említett aprósággal tisztában vagyunk, amikor egy-egy probléma miatt vad kutatásba kezdünk (például a neten).
Hogy mi a különbség a jótállás és a szavatosság között?
A (kötelező) jótállás azt jelenti, hogy a kereskedésnek egy meghatározott ideig garantálnia kell az adott termék (legyen az műszaki cikk, ruházat vagy épp gépjármű) kifogástalan működését.
Amennyiben ez alatt az időszak alatt (a törvény 1 évet határoz meg) gond adódik a termékkel, úgy az hibás teljesítésnek számít. Jótállás esetében a gyártónak kell bizonyítani, hogy hibátlan árut adott el, és a következményektől csak akkor mentesül, ha a hibát – bizonyítottan – a fogyasztó idézte elő szakszerűtlen magatartásával.
Bizony, a jótállás az, amit mi a hétköznapokban garanciaként emlegetünk, és az alá tartozó termékeket a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet foglalja össze (ide sorolhatók többek között a személygépkocsik, a motorkerékpárok, valamint ezeknek az alkatrészei, azzal a kikötéssel, hogy bizonyos cikkeknél 10 ezer forint a kötelező jótállás alsó határa).
Az autók esetében persze van egy igencsak fontos különbség, mégpedig az, hogy az uniós szabályozás értelmében a gyártóknak legalább kétéves garanciát kell biztosítaniuk. Ha erre még ráígérnek, az már az ő dolguk, de a kötelező jótállás az újonnan megvásárolt személygépjárművek esetében minimum két év.
Ezzel szemben a szavatosság lényege, hogy a forgalmazó olyan terméket ad el a fogyasztónak, amelynek nincs rejtett hibája. A hangsúly a „rejtett” szavacskán van: amennyiben a fogyasztó előtt ismert volt ezt a hiba, úgy a forgalmazó mentesül az erre vonatkozó felelősség alól.
A jótállás kötelező egy éves periódusa után a szavatosság az, ami védi a fogyasztót (további 1 évig), és ebben az esetben a forgalmazónak csak az első 6 hónapban kell bizonyítania azt, hogy a rejtett hiba nem volt benne a termékben vásárláskor.
Amikor azt olvassuk a hírekben, hogy például a Toyota visszahív 1,4 millió, 2008 és 2012 között gyártott autót a hibás légzsákok miatt, akkor azt a rejtett hibák miatt kell megtennie, és ilyenkor a szavatosságról beszélünk.
A legtöbb autógyártó szélesebb körű garanciát ad a vásárlóinak, vagyis a törvényi minimumnál is hosszabb jótállást vállal a vevőkért folytatott verseny során.
Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a hosszabb jótállás növeli a megbízhatóságot, emellett erősíti a márkaképet, és bizalmat ébreszt a fogyasztóban. Talán nem véletlen, hogy azok a gyártók szorultak rá erre a fogásra, amelyek reputációja a közelébe sem ért például egy német márka presztízséhez, és amiknek be kellett bizonyítaniuk az európai fogyasztóknak, hogy megéri őket választani.
Hódít a kiterjesztett garancia is (felárért, természetesen), amitől persze nem lesz jobb vagy megbízhatóbb egy adott modell, és amiért a kereskedőknek sem kell súlyos áldozatokat hozniuk
Hogy miért?
Azért, mert a forgalmazók olyan feltételeket írnak elő, hogy a jótállás érvényesítéséhez a vásárlónak egyszerűbb, ha inkább a márkaszervizt választja.
Márpedig egy hibamentes kocsi karbantartásával nagyságrendeket többet lehet keresni, mint amennyit a garancia kiterjesztésével elbuknak a kereskedők. Ráadásul a személygépjárművek minőségi javulása miatt minimális a kockázat, hiszen vadiújként olyan autók gurulnak le a futószalagról, amelyeknél kicsi az esélye a tömeges meghibásodásnak.
Ha ilyen mégis megtörténik, akkor a gyártó úgyis vállalja a visszahívás és a javítás költségeit.
Az uniós jogszabály amúgy nem kötelezi a fogyasztót arra, hogy csak és kizárólag egy márkaszerviz szolgáltatásait vegye igénybe, de a garanciaigény érvényesítése a tapasztalatok alapján sokkal könnyebb ilyen esetekben.
Egy független szerviz munkáját ugyanis gyakran elutasítják a márkaképviseletek, mert például nem a gyári hálózatból származó alkatrész került az autóba, vagy épp nem az elvárt technológiával történik a javítás.
Fontos tudni, hogy a teljes körű garancia a főalkatrészekre vonatkozik, tehát nem a teljes gépjárműre.
Ez azt jelenti, hogy az esetek többségében a kopó és forgó alkatrészek cseréjét nekünk kell fizetni azok jellegéből kifolyólag, de persze vannak kivételes esetek, is amikor vagy a gyártó jótékonyabb a kelleténél (lásd BMW), vagy maga az alkatrész romlik el hamarabb a kelleténél (és a hiba például komoly műszaki meghibásodást okoz).
A 4, 5 vagy akár 7 éves garanciákat pedig nem ingyen osztogatják a gyártók, és azok érvényesítéséhez komoly feltételeket szabnak. Ilyenkor pedig elég egy kisebb kihágás vagy figyelmetlenség, és a fogyasztó elveszíti a privilégiumait.
A meghosszabbított jótállás esetén rendívül szigorú feltétel az előírt kötelező szervizciklusok betartása, vagyis ha 15 ezer kilométerenként kell cserélni a motorolajt, akkor lehetőleg ne 20 ezer után somfordáljunk oda a szervizbe, mondván, hátha nem veszik észre.
A végeredmény ugyanis az lesz, hogy a késés miatt megtagadják a (későbbi) garanciális javítást. Érdemes ezért a gépjármű megvásárlása után alaposan tájékozódni a kötelező szervizciklusokról. Azokat mindig írjuk fel egy jól látható helyre (tartsuk például a gépjárműben), így mindig tudni fogjuk, hogy mit kell 15, 30 vagy 40 ezer kilométerenként ellenőriztetni, illetve cseréltetni.
A márkaképviseletek elutasítják a garanciaigényeket, ha az autóba utángyártott alkatrész kerül. Ez egy márkaszervizben természetesen nem történhet meg, így bár a törvény miatt nem várhatják el, de közvetlenül mégis él az az elvárás, hogy a megvásárolt autót lehetőleg ne a független műhelybe vigyük.
Érdemes megjegyezni, hogy ugyanez vonatkozik arra is, amikor például nem a megfelelő motorolajt használjuk, főleg, ha ennek később kellemetlen következményei is lesznek.
2010 óta a független szervizek is elvégezhetik a garanciális autók karbantartását (hála az unió versenyjogi előírásainak), de ettől még továbbra is kérdéses lesz, hogy a munkák elvégzése során milyen alkatrész(eke)t tesznek a gépjárműbe.
A kiterjesztett jótállás érvényesítéséhez ilyenkor ugyanis igazolni kell a gyári minőségű alkatrészek, valamint a szerszámok és akár a technológia alkalmazását is, és ha a márkaképviseletek kérik, akkor be kell szolgáltatni a munkalapokat és a szervizprogram által kiadott igazolást is.
Nem nehéz belátni, hogy ezt kevés független szerviz tudja biztosítani, vagyis megint csak egyszerűbb, ha a márkaszervizt választjuk a visszautasítás elkerülése érdekében.
A tuning esetében ugyanaz a helyzet, mint az előző pontnál. Hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, mondván, ez a teljesítmény vagy az esztétikum növelése, nem pedig egy hiba javítása miatt történik.
Elég csak beszereltetni egy ülésfűtést, mondván télen milyen hasznos és jó, hogy aztán szembesüljünk a kellemetlen visszautasítással az esetleges garanciális igény későbbi érvényesítésekor.
Problémás az is, amikor a használat során észlelünk ugyan egy problémát, de elmulasztjuk azt (időben) jelezni a márkaképviseletnek/márkaszerviznek.
Az esetek nagyon nagy többségében ezek a rendellenességek javítás nélkül súlyosabb problémákhoz vezetnek, ezért ne nyomjuk el magunkban azt a figyelmeztető, óvó hangot, és hallgassunk a megérzéseinkre.
Néhány éves vagy pár tízezer kilométeres tapasztalat után azért felkapjuk a fejünket egy-egy érdekes zajra, zörejre.
Ezekről inkább kérdezzük meg a szervizt, mint hogy később kiderüljön, a hanyagság a garancia (jótállás) elvesztéséhez és súlyos kiadásokhoz vezethet.